zack&sarah - felcsillan a remény

Zack & Sarah

Újabb napra ébredtem és szüntelenül csak a lányom járt a fejemben. A rengeteg kérdés kavargott előttem. Vajon hol lehet? Jól van? Mi lehet vele? Mi szeretne lenni? Hogy boldogul? Csak miatta vagyok itt. Az a célom, hogy őt megtaláljam.
Furcsa érzés egy idegen országban, ahol talán nem is kedvelnek. Amióta itt dolgozom, úgy érzem, kívülálló vagyok. Pedig szinte ki sem teszem a lábam a patológiáról. Sokszor súgnak össze a hátam mögött és megbámulnak, mintha valami fertőző beteg lennék. Ezért van az, hogy senki sem ismeri a múltam.
Úton az őrs felé megpillantottam egy kávéházat. Végre egy hely, ahol egy kicsit kizökkenhetek a problémáimból, de ugyanakkor azért egyedül lehetek a gondolatimmal. Leparkoltam, majd a teraszon leültem az egyik asztalhoz.
Kértem egy kávét, majd körbepillantottam. Most vettem csak észre igazán, hogy milyen gyönyörű Köln a reggeli napfényben. Kicsit eltűnődtem és figyeltem a dóm magasan ívelő tornyait. Végül valami megmagyarázhatatlan oknál fogva magam mellé pillantottam. Két asztallal odébb egy ismerős arcra lettem figyelmes.
- Ez nem lehet igaz! – pattantam fel, majd odasiettem a másik asztalhoz – Hol van a lányom? – kérdeztem szikrázó szemekkel.
Voltaképpen nagyon dühös voltam, bár tudom, hogy nem sok mindent érek azzal, hogy kiabálok vele. Azonban egy problémám van. Az elmúlt tíz évben annyi düh halmozódott fel bennem, hogy már nem tudok lehiggadni, főleg, hogy itt van, és talán megtudhatom, hogy hol van Hope.

Zack & Sarah

 Nos, végre túl vagyok pár bizniszen, eladtam jó pár cuccot. Ezért szeretek Kölnben üzletelni, itt elég csak öltönyt felvennem és máris nem néznek a zsaruk. Ideje lesz bevinnem a pénzt a bankba, de előbb beülök egy kávéra. Imádom Kölnt. Csendes mégis mozgalmas város. Nem fogom félteni Hope-ot ha jövő tanévtől ide kell járnia. Miután kikértem a kávémat, levettem az öltönyöm és leültem a sarokba, elkezdtem olvasni az újságot. Ismét esett a részvények ára. A francba ki kell vennem Hope pénzét mielőtt többet bukok. Legjobb lesz ha csak simán lekötöm. Iszogatom a kávémat és olvasom az újságot, mikor valaki elém lép és szinte szó szerint leordítja a fejem. Te jó ég! Ismerős hang.
-Nahát, kit látnak szemeim. - mondtam és kigomboltam az ingem két felső gombját. - Hogy kerülsz Kölnbe? Átjöttél Németországba meghalni? Azt ott is meg tudtad volna tenni. - tudtam, hogy mit akar tőlem, de ügyet sem vetettem rá. Nem tudhatja meg, hogy milyen most a lánya. Főleg, hogy Hope úgy tudja nem érdekli. És ez jobb, ha így is marad.

Zack & Sarah

Úgy döntöttem munka előtt megiszom egy kávét egyedül. Most tűnt fel, hogy milyen gyönyörű valójában Köln. Egy picit el is meredtem rajta. Aztán valamilyen oknál fogva azt éreztem, hogy nézzek el oldalra.
Ekkor láttam meg egy ismerőst. A düh elöntött. Azonnal felpattantam és odasiettem hozzá. Követeltem, hogy mondja, meg hol van a kislányom. Szemeim szikrákat szórtak felé, mire kigombolta az ingét. Igyekeztem nem figyelni az elképesztően dögös testére. Csak egy bajom van, hogy nem tudok neki ellenállni.
- Te meg miről beszélsz? – kérdeztem értetlenül, de már vissza is tértem az eredeti célomhoz – Mondd, meg hol van Hope! Tudni akarom! Látni akarom a lányomat! – magyaráztam dühösen.
Próbáltam folyamatosan a szemeibe nézni. Bár nem hiszem, hogy ő látná egy meggyötört anya segélykérését. Tíz éve harcolok a lányomért. Tíz éve harcolok a halállal, mert mindig meg akarnak ölni. Néha legszívesebb csak úgy feladnám és meghalnék, de nem tehetem.

Zack & Sarah

 Nincs jobb egy kávénál a munka után. Kivéve, ha az ember egy olyan emberbe botlik, akit régen látott. De ez a rég látott ember nem mindig lehet jó. A régi feleségem. Aki láthatóan mérges. És nem tudja mire vélni a célzásomat. Magának köszönheti, hogy elvesztette a lányát. Ha nem élt volna olyan életet, akkor most nem tartanánk itt. Nekem is nehéz volt a 10 év, de még mindig tudom hogy kell levenni a lábáról. Kicsit kinyitottam jobban az ingemet és a szemébe néztem. Még mindig gyönyörű volt. Láttam mindent a szemében, de nem tudom elfelejteni a versenypályát.
-Tudod nagyon jól miről beszélek. Na de legyen. Láthatod Hope-ot, ha velem jössz. De igyunk meg egy kávét és beszélgessünk. - mondtam és felálltam, kihúztam a széket, hogy helyet foglalhasson. - Először is miért vagy Kölnben? - kezdtem a beszélgetést és láttam mennyire ideges de ez nem érdekelt. Ismét a régi csajozós módszert fogom alkalmazni.

Zack & Sarah

Felcsillant a remény, ugyanakkor kétségbeestem, mikor megláttam Zack-et a kávézóban. Mintha valami csoda folytán mindkettőnknek meg kellett volna találnia ezt a helyet. Azonnal odatrappolta hozzá és követeltem a lányomat.
Tíz évig kerestem őket. Tíz eredménytelen év után úgy tűnik végre eredményre jutottam volna, ha végre hajlandó lenne őt visszaadni nekem. Teljesen össze vagyok, törve fogalmam sincs, hogy mit tehetnék még.
Ő azonban nagyon jól tudja, hogy mivel vehet le a lábamról. Kigombolta az ingét és valami olyasmiről kezdett el beszélni, amiről fogalmam sem volt, hogy mi az. Várjunk csak…
- Te követtél engem azon az estén? Miért? Mi bajod a versenyzéssel? Nem tettem semmit, amivel bánthattalak volna! – meglepődtem, mikor azt mondta láthatom Hope-ot – Nem mehetnénk most? Kérlek! – végül leültem.
Hajlandó vagyok bármit megtenni csak, hogy végre láthassam a kislányomat. Ugyanakkor ideges voltam. Tudom, hogy ha már ennyit vártam egy kis időt még kibírok, de nem mégsem!
- Várjunk csak! Te most megint fel akarsz csípni? Zack kérlek! Én Hope miatt vagyok itt. Kaptam egy infót, hogy valószínűleg itt lehettek.
Egyre türelmetlenebb vagyok, hogy közel a cél. Próbálok uralkodni magamon, de alig bírok magammal. Látni szeretném azt a kislányt, de van egy olyan érzésem, hogy nem sikerül.

Zack & Sarah

A régi ismerősök felbukkanása nem mindig jó, főleg, ha az exfeleségedről van szó. De, ahogy látom még mindig hatásosak nála a módszerek, amikkel levettem a lábáról, most is látszik a szemében, hogy még pár mozdulat és nem is lesz neki annyira fontos megtalálni a lányát. Nem érdekel, hogy mennyire gondolja komolyan. Gondolt volna erre 10 évvel ezelőtt. Hope-nak is jobb így, ki tudja mikor lett volna belőle félárva, az jobban fájt volna neki. A szemébe néztem. Még mindig gyönyörű volt. Láttam mindent a szemében, de nem tudom elfelejteni a versenypályát.
-Nem érsz rá? Hová sietsz? Különben is nem gondolod, hogy egy általános iskolás gyerek ilyenkor még iskolában van? Vagy a versenypályán ez nem számít? Persze, hogy követtelek aznap. Ma már úgy gondolom, hogy jobban el tudtam volna viselni, ha megcsalsz. - mondtam és hátradőltem, hogy jobban kilátsszon a mellkasom. -Miért nyomoztatsz utánunk? Semmi közöd hozzá. - mondtam miközben egyre jobban kezdtem szétterpeszkedni a széken. Látom Sarah-n, hogy bekapta a csalit.

Zack & Sarah

Végre felcsillant a remény, mikor megláttam Zack-et. Végre tíz év után újra találkozhatom a lányommal. Azonnal odatrappoltam hozzá és követelni kezdtem, hogy láthassam őt. Egy baj van. Zack nem adja magát olyan könnyen.
Fogalmam sincs mit követhettem el, amiért ez a büntetésem. Mi rosszat tettem a versenyzéssel? Én csak neki akartam segíteni anyagilag. Tudom, hogy nem ez volt a legjobb megoldás, de a nappalaim foglaltak. A tanulás mellett gyereket neveltem és az otthoni teendőimet végeztem el és nem akartam lehúzni Zack-et.
- Dolgozom. Igazából el fogok késni, de… – igazából be akartam fejezni a mondatomat, viszont úgy érzem, őt sem igazán érdekli a dolog, amit akartam mondani – Csak látni szeretném. Miért van, hogy nem magyarázhatom el? Őszintén szerettelek! Nem tudtalak volna megcsalni! – magyaráztam, miközben elkaptam a tekintetemet, mert éreztem, hogy az arcom egyre jobban ég.
Az igazság az, hogy bár csalódott és dühös vagyok rá, de még mindig szeretem. Pedig gyűlölnöm kéne igazából. Az a gyűlölet, amit érzek csak düh. Néha azt kívánom, el tudnám őt felejteni. Szavaira felkaptam a fejem.
- De igenis sok közöm van hozzátok! Hope az én lányom is! – egyre jobban zavarba jöttem – Kérlek! – kezdem feladni az egészet.
Kislányos zavaromban a kávéscsészét kezdtem el bámulni. Igyekeztem nem összpontosítani arra a tökéletes felső testére. Még mindig el tudja ezzel csavarni a fejemet. Bár azt hiszem, csak egy éjszakás kaland lennék.

Zack & Sarah

Kellett már a kávé, de egy beszélgetés az exfeleségemmel nagyon nem. Egyre vörösebb és egyre jobban látszik rajta, hogy én kellek neki. Kigomboltam az ingemen még egy gombot. Még egy éjszakára jó lesz, de nem akarom hallani a fölösleges magyarázkodásait. Még, hogy miattam? De most, hogy így jobban megnézem, egyre inkább látom benne Hope-ot. A francba már, tiszta anyja a gyerek. Láttam mindent a szemében, de nem tudom elfelejteni a versenypályát.
-Nem akarom hallani a magyarázkodásod. Ne fogj rám mindent! Te döntöttél úgy, hogy elmész! Most pedig menj akkor dolgozni. Nem is azt mondtam, hogy megcsaltál. Szerettelek. - mondtam miközben előre dőltem és mélyen a szemébe néztem. Így aztán tökéletes rálátása volt a mellkasomra. -Nem akarom, hogy közöd legyen Hope-hoz. - mondtam és begomboltam az ingemet jelezve, hogy befejeztem a beszélgetést. De láttam rajta, hogy nagyon bánja, hogy ezt tettem.

Zack & Sarah

Egyre inkább lettem vörös arra, ahogyan kigombolkozva szétterpeszkedett. Tudom, hogy csak egy éjszakára kellek neki, de én akkor is szeretni fogom, ha ez így is marad. Meg akartam magyarázni mindent, egyszerűen nem hajlandó végighallgatni.
Én mindent megpróbáltam, de nem megy. Zack nem akar többé erről hallani én pedig egyre zavaradottabb és reményvesztett lettem.
- Mindenkinek jár egy esély! Én elmentem, de senkiben sem tettem kárt! Nem fogok elmenni, amíg meg nem mondod, hogy hol van a lányom! Sosem tudtalak volna megcsalni! – már nem szeret és ehhez hosszú éveket kellett várnom, hogy megtudjam.
Szíven ütött a dolog, miközben teljes rálátásom volt a mellkasára ez pedig még jobban kínzott. Én még mindig szeretem, de el kell felejtenem őt.
- Én vagyok az anyja! Zack kérlek! Ne csináld ezt velem! – szinte már könyörögtem neki.
Begombolkozott, ami csöppet sem tetszett. Most már teljesen biztos vagyok abban, hogy ő réges régen elfelejtett engem és ez nagyon rossz érzés.

Zack & Sarah

Nem akarom a magyarázkodásait hallgatni. Nem az én hibám, ami történt. Látom rajta, hogy szenvedett, de azt is látom, hogy még mindig le tudom venni a lábáról. Megtettem az utolsó lépést és láttam rajta a zöld utat. Lekenyereztem ismét.
-Te vagy az anyja ez tény. De az is tény, hogy akkoriban más életmódot választottál. - mondtam majd megittam a kávémat és megfogtam a zakóm. -Hope két évvel ezelőtt meghalt. Beteg volt. Jó helyen van most már. - mondom ki a kegyelemdöfést számára. Jobb, ha ezt hiszi, mint, hogy tovább keresse.

Zack & Sarah

Rá kellett jönnöm, hogy még mindig teljes mértékben szerelmes vagyok belé, amit ő már nem fog sosem viszonozni és azt hiszem, hogy a lányomat sem. Ha lefekszem vele el fog tűnni Hope-al együtt. Ismét. Nem akarom újra elveszíteni legalább a gyereket nem. Zack ismét levett a lábamról és ezt nem tudtam tovább titkolni. Azt hiszem ő maga is észrevette ezt.
- Nem választottam mást, ezt te is nagyon jól tudod! – vágtam rá, miközben ő megitta a kávéját.
A szavai szíven ütöttek. Hope meghalt? Az lehetetlen. Akaratom ellenére is könnyek szöktek a szemembe. Azt éreztem volna, ha ez megtörténik. Kétségbeesetten próbálta visszatartani a könnyeimet, de nem ment.
- Nem lehet! Hazudsz! Kérlek, mondd, hogy csak hazudsz! Kérlek! Könyörgöm! – kezdtem el könyörögni.
Szemei ki sem látszottak a könnyek által felhúzott köpeny mögül. Összedőlt bennem egy egész világ. Legszívesebben én magam is meghalnék, hogy vele lehessek.

Zack & Sarah

Szép lány még mindig, akkor is, ha eltelt 10 év. Ő volt, aki megváltoztatott, de akkor sem engedhetem meg neki. Milyen apa lennék Hope szemében? Bocs, hazudtam 10 évig, az anyád autó versenyzett, ezért léptünk le? Na nem. Kitaláltam egy hazugságot és szépen lassan végignéztem, ahogy összetörik. Felvettem a zakómat, közben fűztem tovább a mesémet.
-Hope nagyon beteg volt. Úgy tűnt minden rendben lesz, de sajnos egyik pillanatról a másikra elment. Jobb is így neki. - mondtam és felálltam. -Most pedig ha nem haragszol mennem kell még rengeteg dolgom van. A kávé ki van fizetve. Jó munkát. - azzal ott hagytam őt. Mivel Hope ma a barátnőjénél alszik így úgy voltam vele, hogy ráérek, de nem akarom Sarah-t tovább látni. Bőven elég volt a nagy találkozás.