Autópálya - rendőrség

Te melyik oldalra állsz?
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Körzetük az autópálya,
tempójuk halálos,
autótolvajok, zsarolók, gyilkosok ellenfelei,
a Cobra 11 emberei éjjel-nappal bevetésre készek
a biztonságunkért.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Örökös tagunk

Emma Schwarz
2006-2017
Felhívások
Chatbox
A hónap legjobbjai

A hónap férfi arca

A hónap női arca

A hónap előtörténete

A hónap játéka

A hónap legaktívabbja

A hónap szerelmespárja
Elérhetőségeink
E-mail cím

Facebook csoport
Latest topics
» Világunk leírása
by Admin Hétf. Júl. 31, 2017 8:37 pm

» Kész vagyok
by Admin Csüt. Szept. 01, 2016 8:06 pm

» André Fux - a régi már nem ugyanaz
by Admin Csüt. Szept. 01, 2016 8:06 pm

» Nem tudok lenni
by Zack Reynolds Kedd Aug. 30, 2016 8:26 pm

» Testvérek gyakorolnak - alida&mark
by Alida Melinda Kranich Pént. Aug. 26, 2016 8:09 pm

» egy barátság akkor és most - mimi&sarah
by Emma Schwarz Csüt. Aug. 25, 2016 2:22 pm

» Once upon a time
by Admin Szomb. Aug. 20, 2016 5:21 pm

» Az első nagy kaland - Az őrület határán
by Zack Reynolds Szomb. Aug. 20, 2016 12:46 pm

» Egy ügy lezárása... Vagy kezdete...
by Christina Engelhardt Szer. Aug. 17, 2016 9:40 pm

» Múltat a jelenbe - melinda&tina
by Christina Engelhardt Szer. Aug. 17, 2016 9:31 pm

» Reagsablon kérése
by Admin Szomb. Aug. 06, 2016 7:56 pm

» Mark Alexander Kranich
by Admin Kedd Aug. 02, 2016 10:53 am

» anna&christina - Jótestvéri iszony
by Christina Engelhardt Pént. Júl. 15, 2016 1:37 pm

» Két elveszett lélek, avagy egy igaz barátság kezdete - sassi és sarah
by Dr. Sarah J. Williams Pént. Júl. 15, 2016 12:43 am

» Jelentkezés a második kalandra
by Hope Williams Kedd Júl. 12, 2016 10:22 pm

Top posters
Admin
 
Dr. Sarah J. Williams
 
Zack Reynolds
 
Christina Engelhardt
 
Melinda Kranich
 
Hope Williams
 
Saskia Seidel
 
Alida Melinda Kranich
 
Emma Schwarz
 
Anna Engelhardt
 
Statisztika

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (13 fő) Szer. Nov. 18, 2015 8:53 am-kor volt itt.

Share | 
 

 Saskia Seidel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Saskia Seidel
autópályarendőr
avatar

Age : 35
Lakhely : • Köln
Foglalkozás : • nyomozó
Rang : • hadnagy
* :

TémanyitásTárgy: Saskia Seidel   Szomb. Nov. 14, 2015 2:18 pm


Saskia Seidel




Név: Saskia Seidel
Becenév: Sassi
Életkor: 33
Születési hely, idő: Berlin, Németország, 1982. április 29.
Nem:
Foglalkozás: nyomozó ( hadnagy )
Hobbi: festés és rajzolás, de minden művészetért rajongok
Társ: egyenlőre nincs
Párkapcsolat: egyedülálló


~Family~

Anya: Barbara Leister-Rott, 52 éves, a kapcsolatunk hullámzó, kiskoromban elhagyott aztán újra felkeresett, azóta pedig úgy teszünk, mintha mindez normális lenne.
Apa: Jochann Rott, 55 éves lenne, de 7 éves koromban elhunyt.
Testvér: nincs
Egyéb: Lars Seidel, 54 éves, a nevelőapám, aki mindvégig mellettem állt és támogatott, nagyon szoros kapcsolat van közöttünk, annak ellenére, hogy sokszor vitatkozunk.


~My life~

Sziasztok! A nevem Saskia Seidel, 33 éves vagyok és hadnagyként dolgozom, azaz csak dolgoztam a berlini rendőrségen, amíg nem kérvényeztem az áthelyezésemet. Azt mondták nekem, hogy néhány szóban meséljem el az életem, de mivel nem ismerjük egymást, így elég nehezen megy ez nekem. Szóval...néhány pletyka, amit hallhattál rólam és azt hiszed mindent tudsz.
- Az édesapám 7 éves koromban meghalt.
Igaz. Elég fiatal voltam amikor az édesapám meghalt, de ahogy vissza tudok rá emlékezni, mindig jó érzések sokasága fog el, itt belül a szívem mélyén. Törődött velem és azt szerette volna, ha én mindig a legjobbat kapom és egész életemben boldog vagyok, ezért soha, még az utolsó percben sem mondta el nekem, hogy abban a szörnyű betegségben szenved, amit a mai világ csak modern pestisnek hív. Apukám nagyon erős személy volt, de ő sem vehette fel a kesztyűt a rákkal, ugyanakkor az én szememben mindig is a legnagyobb hős marad, aki csak valaha élt ezen a világon. Az anyukám sajnos ebben az időben nem volt mellettünk, már mikor csecsemő voltam elhagyott és soha, de soha többé nem láttam egészen másfél évvel ezelőttig, mert akkor felkeresett. Ha azt mondanám, hogy eléggé rosszul érintett a dolog, akkor enyhe kifejezés volna, de mivel nehezen nyílok meg mások felé, így mindig azt mondom: " Ez rendben van, gondolom! " Persze, én is és ő is jól tudja, hogy ez koránt sem normális, meg kellene beszélnünk, hogy mi miért történt, de valahogy egyikőnk sem erőlteti a dolgot, ki tudja miféle indokból. Talán csak azért, mert mindketten tisztában vagyunk vele, hogy oltári nagy veszekedés lenne az egészből és történet nem éppen happy enddel végződne, talán az anyám, akit ma már csak Barbarának hívok, újra eltűnne a ködben és újra az lenne, aki eddig is volt számomra. Egy idegen. Szörnyű, de nem tudok rá úgy gondolni, mint az édesanyámra, akkor is ha ő adott nekem életet. Talán csak fáj, hogy elhagyott és egyedül voltam a nehéz órákban, hogy nem volt ott, amikor a kezemet kellett fogni. Ellenben ott volt valaki más. Ő Lars, a nevelőapám. Neki köszönhetem azt, hogy ilyen erős, magabiztos és határozott jellem lettem, aki kitart és bármi áron eléri a céljait. Ő egész életében egyedül volt, hiszen a felesége nagyon korán meghalt és nem kívánt újranősülni, de mivel sosem született gyermeke, így örökbe fogadott. Azt mondogatta nekem mindig, mikor kicsi voltam, hogy én vagyok az ő szerencse csillaga, pedig ha tudná, hogy éppen fordítva van. Emlékszem rá mikor először megláttam őt. Rideg és távolságtartó magatartása mögött, a csillogó szemeiben ott láttam a szerető embert, akit csak nagyon kevés embernek mutat meg és én ezen szerencsés emberek közé tartozom.
- A nevelőapámnak köszönhetem a rangomat.
Félig meddig igaz. Lars Seidel, ezredes úr ugyanis nem hagyta, hogy fiatalon elrontsam az életem, ugyanis mint minden tini én is belekeveredtem egy olyan társaságba, amibe nem kellett volna. Alkohol, drog, éjszakai kimaradások, szerencsejáték, hazugságok és mindenféle olyan dolog nehezítette meg a mindennapjainkat, amiről a tizenévesek szülei főproblémaforrásként beszélgetni szoktak. De míg vannak olyan szülők, akik csak sóhajtoznak és az mondogatják: " majd kinövi a gyerek ", addig az én nevelőapám kemény kézzel fogott és ultimátumot adott nekem. Vagy rendbe hozom az életem, vagy majd ő rendbe hozza, de azt nem köszönöm meg neki. Lars volt katona, sokáig szolgált kiküldetésben az amerikai tengerészetnél így tudtam, az ő szájából ezek nem üres szavakként hangoznak el. Úgy határoztam hát, hogy követem az ő példáját és az igazságszolgáltatásban szerettem volna tevékenykedni. A rendőrtiszti főiskolát kitűnő eredménnyel végeztem el, így rögtön fel is ajánlottak nekem egy pozíciót, ahol élvezhettem apukám társaságát is, de rögtön megtanultam mi is az a kemény munka és hogy a rendőrök élete nem fenékig tejfel. Fiatal őrmesterként kezdtem, de a kemény munkámnak, az odaadásomnak, alázatomnak - na és persze apukám közbenjárásának - köszönhetően ma már hadnagyként tevékenykedem tovább.
- A főnököm szeretője voltam.
Aljas rágalom, addig amíg a főnökömről beszélünk. Ugyanis nem a közvetlen felettesem, csak ideiglenes vezető szeretője voltam és én is csak későn döbbentem rá, olyan jól titkolta a családját. Nem esett nehezére, ugyanis Leonard Franciaországból jött és ugyan arról tudomásom volt, hogy van egy fia, hiszen mindig büszkélkedett vele, de hogy felesége is van, azzal csak akkor szembesültem, amikor egy party-n először bemutattak minket. De akkor már késő volt, én menthetetlenül szerelmes voltam és nem tudtam hova tenni a dolgot, ugyanakkor egyszerre minden érthetővé vált számomra. A szavak, a viselkedése, a titkok..minden, amit csak hozzá és magamhoz tudtam kapcsolni. Álmatlan éjszakáim okozója volt, hiszen bármit megadtam volna, hogy engem válasszon és az a szörnyű, hogy azt hiszem még a mai napig megadnék. De ő visszarepült Párizsba. A viharos, szenvedélyes és titkos kapcsolat ellenére azt gondoltam, ő lesz az igazi és mikor rá gondolok, mindig úgy érzem, hogy egy vesztes vagyok, szinte belebolondulok a tudatba, hogy nem lehet az enyém.

Na tessék helyben vagyunk. Most bizonyára azt hiszitek, hogy egy őrült jött közétek, de ez nem igaz, viszont gondolom azt is kitaláltátok, hogy miatta kértem az áthelyezésemet. Az igazság ugyanis az, hogy nem régiben újra felkeresett, hogy Berlinbe utazik. De én nem akarok ott lenni, nem akarom, hogy újra megkapjon és aztán újra eldobjon. Nem megy, azt hiszem az ember lelkét nem törhetik össze kétszer, mert másodjára már nem biztos, hogy összetudja rakni a mozaikdarabkákat.


~I’m a…~

Jellem: Van, aki naplót vezet arról, hogy az élete hosszú évei alatt mi minden történt vele, milyen emberekkel találkozott, mire hogyan reagált vagy hogyan fejlődött vagy éppen rombolódott a jelleme. Én nem vezetek naplót, nincs mit mondanom néhány üres lapnak, az embereknek viszont annál több. Az én személyem is az évek során rombolódott, később pedig fejlődött, köszönhetően egy - egy periódusnak vagy az engem elsodró eseményeknek. Az őszinteség számomra nagyon fontos tényező, hiszen életem során sokat hazudtak nekem és nap mint nap meg kell küzdenem ezzel az álarcot viselő világgal, mintha jómagam is csak egy színész volnék a színpadon, aki szembefordult a társaival. Az igazság egy olyan dolog, amely általában megváltoztatja az embereket, de ez a kicsiny hajó mindig biztonságban majd a szárazföldre fog tenni minket, így aztán én magam is mindig az igazat, az őszinte véleményemet mondom. Nő létemre keményen az emberek tudtára tudom adni a véleményemet és bár sokszor előfordult, hogy ez nem tetszik nekik, mégis elfogadják, hiszen az őszinteségért nem kérünk elnézést. Alapvetően türelmetlen természetem van és sajnos elég hamar ki is lehet hozni a sodromból, de egészen nyugodt és helyrebillent személyiséggel rendelkezem már mára. Szeretek mosolyogni és valóban hiszek abban, hogy ez mindig egy meg nem valósult ölelés, amely szeretet fejez ki és szeretem ezt nyújtani, ugyanis szeretem az embereket, talán a munkámból kifolyólag is. Szeretek olvasni, szeretek új vagy épp régi dolgokat felfedezni, nem félek az ismeretlentől és mégis vannak egészen különleges dolgok, amiket megtudtam, de sokkal inkább szeretnék róluk nem tudni. Egy egyszerű lány vagyok, nem túl átlagos múlttal, aki megtanulta értékelni mindazt, amit neki adott az élet, aki nem fél mosolyogni, aki nem fél kimondani az érzéseit vagy mások elé kitárni azokat, hiszen semmi nem maradhat kimondatlanul. Kitudja, hogy az a naplemente, amit éppen bámulok, nem-e lesz életem utolsó naplementéje. Tudom, hogy minden egyes kimondott szónak súlya van, hogy ez a világ kegyetlen és én, aki itt állok a közepén még mindig azt gondolom, hogy nincsenek rossz emberek, csak rossz tettek, rossz jellemvonások, rossz gondolatok. Talán naiv vagyok? Talán. Nem élek rózsaszín világban, csak egyszerűen szeretem azt, ami jó vagy azt ami szép, hiszen boldognak lenni nem bűn.
Kinézet: Hosszú, loknikban hullámos, barnás szőke hajam a vállamra omlik, mikor magamra húzom a vörös bőrkabátomat és elindulok. Igen, dolgozni megyek. A munkában sem nagyon öltözködöm másképp, mintha éppen másik eseményre mennék vagy éppen csak otthon ücsörögnék. Nagyon szeretem a farmernadrágot ezért is aztán szinte mindig ezt is hordom, főként a praktikussága miatt, illetve mert kényelmes és szinte bárhová felvehető, anélkül, hogy az emberek ujjal kezdenének rád mutogatni, hogy: " ez már megint hogy néz ki ". Persze akadnak olyan esetek is, amikor valami csinosabb, " nőiesebb " ruhadarabot viselek, ilyenkor mindig rácsodálkoznak az emberek, hogy mennyire meg tudok változni, ha leteszem a munkahelyi viseleteket, pedig én alapvetően szeretem a farmernacit és a vörös bőrkabátot. Egyébként szeretem a színes darabokat, úgy értem nem csak feketét, vagy csak barnát hordok, szeretem a vöröset, zöldet és kéket is, ezért is bátran bele lehet kukkantani a szekrényembe, találni fogtok ott még rózsaszínt is. A hajam legtöbbször kiengedve viselem, mely alaptermészetéből fogva hullámosan hullik az arcom köré és barna vagy szőkés barna színben pompázik, attól függ épp mennyire van időm a nagy rohanásban még a fodrászhoz is beugrani. Nem vagyok valami magas lány, egészen pontosan 169 cm, amit az összes kollégám előszeretettel megmosolyog, hiszen ők akkorára nőttek mint egy felhőkarcoló, de a látszat ne tévesszen meg senkit. Termetemmel, vékony testalkatommal és pusztán nő mivoltommal szemben kimondottan jó erőnlétem van, sok pasit két kézzel elintézek magam is, ha esetleg valami ilyen helyzet állna elő. Nem vagyok tipikus nő, nincsen vásárlási mániám és nem kapok idegrohamot, ha letörik a körmöm vagy egy másik lánynak ugyanolyan ruhája van mint nekem. Nincsenek kivételes szokásaim, napközben kemény vagyok, de a nap végén mikor hazamegyek én is csak ugyanolyan ember vagyok, mint mindenki más, szeretek teával a kezemben a kanapémra lekucorodni és egy jó könyvet tovább olvasni, miközben az jár a fejemben, hogy vajon a főhős ebben a történetben megmenti-e a világot.
Félelmek:
★ a rágcsálók, irtózom tőlük.
★ a magány, félek, hogy egyedül maradok.
Erőssége(i):
★ az őszinteségem, ami a szívemen, az a számon.
★ a kitartásom, a kemény idők ellenére, soha nem adtam fel.
Gyengesége(i):
★ a sok munka miatt kimerült és fáradt vagyok, ami miatt nagyobb az esély rá, hogy elbánhatnak velem.
★ a szerelem, nagyon ragaszkodó tudok lenni az engem ért csalódások miatt.


~Other~

Személyes tárgya(i): egy nyaklánc, amit még az apukámtól kaptam halála előtt.
Különleges ismertetőjegye(i): az anyajegy az arcomon és a ritka zöld színű szemem.
Szolgálati autó: egy fekete színű BMW X5-ös.
Avatár alany: Sophia Bush


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Admin
Admin
avatar

Lakhely : Hungary
Foglalkozás : nursing
Rang : admin

TémanyitásTárgy: Re: Saskia Seidel   Szer. Nov. 18, 2015 7:18 pm


Kedves Saskia!



Szívesen olvastam volna még az előtörténetedet tovább, ha lett volna még mit. Bizonyára van még olyan dolog, amit egyelőre nem tudunk, de a történet folyamán meg fogjuk ismerni. Tehát először is sajnálom, hogy egy ilyen semmitmondó és idióta átvert téged! Mad  A szíved most darabokban lehet, de remélhetőleg hamarosan találsz magadnak egy olyan fickót, aki megbecsül. Wink Egyébként gyönyörű történet és én kifejezetten örülök, hogy itt vagy közöttünk. Most pedig engedlek játszani. Sok sikert és jó szórakozást! Smile





Admin


Ha az ember harcol valami ellen, ne álljon meg feltett kézzel félúton!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://autobahnpolizei.hungarianforum.net
 
Saskia Seidel
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Autópálya - rendőrség :: Karakteralkotás :: Elfogadott karakterlapok :: Hölgyek-
Ugrás: