Köln, Németország; 2021
Az autópálya – rendőrség aktívabb, mint valaha. Ellenfeleik gyorsak és veszélyesek. Semir Gerkhan és kollégái nap, mint nap az életüket kockáztatva mindent elkövetnek, hogy megóvják a civil közösség életét. Akció, krimi és rengeteg összekuszálódott szál, amit ki kell bogozni. A döntés a tiéd, hogy mihez kezdesz vele. Itt lehetsz rendőr vagy más szakmával rendelkező, állhatsz a rosszak oldalán vagy a jók mellé, akár még gyermek szerepébe is bújhatsz. Karakterednek csak a képzelet szab határt.
Kedves Idegen számunkra nagy öröm, hogy ide tévedtél. Ez azt jelenti, hogy komolyan érdekel szerepjátékunk. Ha jól ismered a sorozatot és rajongsz érte akkor közöttünk a helyed. Nem kötelező a sorozatból választanod, lehet saját is. Hozd a barátodat és alkossatok egy párost akár.
Egy kérésünk van csupán. Mielőtt játszani kezdesz olvasd el a világunk leírását és a szabályzatot, hogy tisztában légy a mi történt és mit kell betartanod. Amit kínálunk családias hangulat, segítőkész staff és megannyi kaland. Nézz hát szét és foglald el a téged megillető helyet.
a Staff
Hozzászólások száma : 16 Age : 23 Lakhely : Köln Foglalkozás : rendőr Rang : újonc (padkoptató)
Tárgy: Melinda Kranich Hétf. Május 04, 2015 10:30 pm
Melinda Kranich
Név: Melinda Alexandra Kranich Becenév: Mel, Meli, Lököttke Életkor: 18 Születési hely, idő: Berlin, 1997. 01. 01. Nem: nő Foglalkozás: rendőr diák Hobbi: olvasás Társ: Christina Engelhardt Párkapcsolat: egyedülálló
~Family~
Anya: Susanne Kranich, 37, rossz volt, ma már nem tartjuk a kapcsolatot Apa: Frank "Frankie" Kranich, 59, állandóan bántott, nem tartom vele a kapcsolatot Testvér: Tom Kranich, 37 éves lenne, nagyon jó volt a kapcsolatom vele, ő nevelt fel Egyéb: nincs
~My life~
A nevem Melinda Kranich. 1997. január első napján születtem Berlinben, abban az évben én lettem az év első babája. Koraszülöttként jöttem a világra, azonban úgy festett, hogy sikeresen túlvészeltem az időszakot. A hátrányomat körülbelül 1 éves koromban vették észre, amikor a többiek már elindultak, azonban én még felállni is alig bírtam. Kivizsgálások hada következett és kiderült, hogy gyengék a lábizmaim, ami miatt egy kis csizmát kaptam. Az orvosok azt mondták, hogy kellő gyógytornával ezt elnőhetem, azonban a szüleim nem akartak járatni. Ezután minden gyökeresen megváltozott. Megkaptam a „nyomorék” jelzőt és bántani kezdtek. Övvel, vasalóval, mindennel, ami éppen a kezükbe akadt. Ahogy elkezdtem óvodába járni megtanultam, hogy ha esetleg apám rossz állapotban jön haza, akkor bújjak el. Ahogy nőttem fel, megtudtam, hogy van két felnőtt testvérem. Az apánk közös, az anyjukat megcsalta az enyémmel. Az anyám annyi idős, mint a bátyám. Körülbelül 3 és fél éves voltam mikor kezdtem feladni mindent és már nem rejtegettem a sebeimet. Ha meleg volt rövid ujjú pólóban voltam, ha felcsúszott a pólóm mikor éppen csináltam valamit, nem hagytam abba, hogy lehúzzam. Ekkor jöttek rá az óvónők, hogy valami gond van és értesítették a gyámhivatalt. Egy időre nevelőotthonba kerültem, amíg megtalálják a testvéreimet. A nővérem hallani sem akart rólam, azonban a bátyám eljött értem és magával vitt. Az autópálya-rendőrségnél dolgozott és ő akkor volt 24 éves. Beíratott gyógytornára és leszoktatott arról, hogy bármiben is másabbnak érezzem magam, mint a velem egykorúak. Szerettem vele lenni. Mikor elérkezett a családalapításhoz, akkor sem mondott le rólam, én is a család tagja lettem. Tom volt a második apám. 4 évet töltöttünk el együtt, akkor voltam 8 éves, mikor meghalt. Egy éjjel bevetés közben lelőtték és belehalt. Egy darabig a padlóra kerültem és senkit nem akartam látni. Az elkövetőket pár év után sem találták meg. 13 évesen csavarogni kezdtem, cigiztem, ittam, mindent megtettem, amit nem kellett volna, nem érdekelt az életem. A mindig kitűnő tanulóból így lett egy csapásra kicsapáshoz közel álló kamasz. Végül mikor pályaválasztás elé kerültem eldöntöttem: rendőr leszek és bosszút állok a testvérem haláláért. Ezután úgy kezdtem el tanulni, hogy felvegyenek a szakközépiskolába rendvédelem szakra. Most vagyok 18 éves, érettségizek és a 2 éves szakosodásom a rendőrnyomozó lesz. Gyakorlati időmet ott töltöm, ahol a bátyám is dolgozott és így bele tudom ásni magam a régi idők aktájába is. Minél közelebb értem a célomhoz, annál erősebb lett bennem a bosszúvágy. Tanító társamnak a bátyám feleségét kaptam, akivel így is néha utáltunk egy légtérben tartózkodni, de tudtam, hogy a szíve mélyén szeret engem. Első ránézésre egy zakkant lánynak, de engem csupán a bosszúm vezérel és akit szeretem, amellett kitartok. A 10. születésnapomra a bátyámtól kaptam egy nyakláncot, amelyben az ő arcképe van, hogy az majd elkísér engem és mindig a szívében leszek. A nyakláncot azóta sem vettem le és soha nem is fogom. Ő volt, aki segített rajtam. Itt az ideje, hogy én is viszonozzam. Szóval vigyázzatok szemetek, Melinda Kranich megtalál titeket!
~I’m a…~
Jellem: Szókimondó vadóc lány vagyok, első benyomásra egy igazi bunkó, de csupán egy bosszúszomjas lány vagyok Kinézet: magas, barna hosszú hajú, kicsit göndör, barna szemű lány vagyok, egészségesen vékony, kicsit barnás bőrű Félelmek: ★ vihar ★ hogy ismét találkoznom kell a szüleimmel Erőssége(i): ★ futás ★ szimulálás Gyengesége(i): ★ leblokkolok, ha valaki bármit is tud a gyerekkoromról ★ a Bátyám
~Other~
Személyes tárgya(i): egy szív alakú szétnyitható nyaklánc, amelyben a Bátyám fotója van Különleges ismertetőjegye(i): nincs Szolgálati autó: Sötétkék Mercedes CLK 200-as Avatár alany: Daniela Aedo
Isolde Maria Schrankmann főállamügyész
Hozzászólások száma : 46 Age : 59 Lakhely : Berlin Foglalkozás : államügyész Rang : főállamügyész
Először is örülök, hogy itt vagy közöttünk! Másodszor nagyon sajnálom a bátyádat. Jó ember volt és nem érdemelte ezt a sorsot. Pont úgy, ahogyan te sem érdemeltél ilyen életet! Mit is mondhatnék? Találd meg a tesód gyilkosát és ültesd le! Megérdemlik! Most pedig nem is tartanálak fel! A karakterlapod elfogadva! Irány a játéktér! Szórakoztasd egy kicsit a társadat! És ne feledd csak bízz önmagadban!